Pár napja esett meg. Volt vagy mínusz 10 fok. Kattant az agyam, hogy megyek tekerni. Igazából nem akartam semmit terepezést. Sosem jártam Halásztelken, gondoltam eltekerek betonon.

Klasszul eltévedtem aminek eredményeként a teljesen más írányban lévő Szigethalmon lyukadtam ki. Összesen 16 kilométert tekertem. Maradandót nem éreztem azon kívül, hogy szétfagyott a lábam. Erre ki kell találnom valamit. Alapból legalább 2 zokni játszik a köv ilyen túrámon.:-DD

Eltévedésemnek hála mégis terepeztem egy hangyányit. Volt para, pedig nem mentem havon gyorsan, átlag huszas tempoval. Csúszkált a bicaj hátulja nem kicsit.

Több helyen olvastam, a mongoose tyax-ről, hogy nem túl a jók a gyárilag hozzá adott gumik, hát alá tudom támasztani. Bár az is hozzá tartozik, hogy túl keményre fújtam a kerekeket, gondolva arra, hogy betonon ne tapadják már annyira, aminek az lett a hatása, hogy a csúszos havon kemény felületként viselkedve csúszkált rendesen.

Mindesetre megúsztam esés nélkül.

Vajon van Szigetszentmiklós környékén valamilyen XC-s Mountain Bike tömörülés? Jó lenne....

Jelentem tisztelettel eltökéltségem töretlen. Ebben az évben azaz 2010-ben elindulok legalább egy mountain bike versenyen. Persze mivel abszolult kezdő vagyok, semmiféle helyezésre nem hajtok, csak szimplán szeretnék végigmenni. Ergo, bizonyítani magamnak, hogy képes vagyok végigmenni egy versenyhosszon.

PANNON MARATON from Istvan Tamas on Vimeo.

Tegnap este nézegettem az ide vonatkozó site-okat. Mindjárt májusban lesz egy verseny, aminek a középtávját néztem ki magamnak, 59 km. Kemény, erre készülnöm kell bizony, mert a leghosszabb távom is amit tavaly ősszel mentem 29km volt.

Azt hiszem anyámékhoz bicajjal fogok járni. Az kemény túra végig a Duna parton. Amint elolvad a hó, csinálni fogok több ilyen túrát. Pestől cirka 50 km. Azaz versenytáv. Jó felkészülés. Bár többnyire alig domb.

Viszont anyámék Verőcén laknak. Hegyvidék, persze magyar módon:-D Itt az ideje, hogy körbe bicajozzam. Hajrá. Én tényleg akarom.

Jelenleg tél van még és súlyos minuszok és persze hó, amít alapjában véve szeretek, de most kifejezetten hátráltat a bicajozásban. Na nem a hó, hanem a hő...illetve a hő hiánya...néhány napja mentem egy 16km-es kört, semmi extra csak tekeregtem Miklóson, de a lábam nagyon fázott. Nem esett túl jól. A havon tekergés viszont vicces... Na erről később még.... Most a megújhodás jeleként ráncfelvarrom kicsit a blogot...

Találtam esetlegesen müködő bukósisakot, ez a Bell Triton sisakja. Kifejezetten a nagyfejűeknek van kitalálva, ilyetén módon hátha...Google nem volt a barátunk...elsőre nem adott ki tisztességes üzletet, amelyik forgalmazza....

de nem adom fel. Addig is, ha valakit érdekel, nagyméretű kerékpáros bukósisak: www.bellbikehelmets.com/europe/productDetail.asp

Találtam a neten egy leírást a bicajom jellemzőiről. Gyárilag így van szerelve, azóta én nem változtattam rajta semmit, csak belsőt cseréltem. Most Kenda helyett Continental van benne.

Váz 6061 Aluminium
Villa Suntour XCT MLO 100mm rugóút, mechanikus lock out, visszaút csillapítás
Váltókarok SRAM X4 24 sebesség
Váltók hátsó / első Suntour XCM202 / SRAM SX4
Fék első/hátsó
ProMax mechanikus tárcsa 160 mm
Fékkar ProMax Aluminium
Fogaskoszorú Shimano HG30 11-32T, 8-sebesség
Hajtómű FSA A-Drive (22/32/42T)
Kerekek Alex PC19 duplafalu aluminium felnik, Formula Disc Aluminium agyak
Kormány Mongoose aluminium kormány 31.8x30x635 mm
Kormánycsapágy Ritchey Logic Comp 1 1/8"
Kormányszár Mongoose  aluminium 31.8 x 90 mm
Középrész FSA sealed cartridge
Külso első/hátsó 26x2.1 Kenda Komodo black skinwall
Lánc KMC Z72
Nyereg WTB Speed V sport
Nyeregszár  Mongoose aluminum
markolat Mongoose Dual
Pedál Mongoose aluminium platform

Ezt tudja. Nekem tökéletesen megfelel.

Találtam egy jó videót, ami szerintem tök jól visszaadja, hogy,mit is jelent egy downhill verseny, egy downhill pályán történő döngetés...

viszont végignézve egy-két topmaratonról szóló videót megelégedéssel tapasztaltam, hogy egy rövid vagy középtávra simán jó a gépem...láttam olyan videót, amin mutatták az indulok gépeit és volt aki merev vázassal indult...

ha nem hajtom szét a gépet hanem csak szépen végigmegyek simán elég a mongoose-om...ugyhogy jövő nyáron versenyre fel...

Nemsokára értelmet nyer a mai post címe. Tekertem ma egy klasszat. Már nem csak bicajozásnak nevezném, ez túra volt:-D Ennyit mentem Kerekítve 29km. El is fáradtam érzem kezem, lábam. Miután elintéztem a reggeli dolgokat. Elvittem a kutyát sétálni majd

leugrottam bevásárolni és után nekiugrottam a kerékcserének. Rossz előérzetem volt, a hátsókerék mumusa már jónáhányszor betett, de most nem. Azt kell, hogy mondjam, gyakorlatilag probléma nélkül megjavítottam Talán ide illő kép a "gumijavító szettemről" készült kép.  De megcsináltam basszus és ment a bringa ezerrel. A javítás során összesen a pumpálással volt bajom. Lerohadt a kezem mire rendesen felfújtam a két kereket, de  kész lett a gép. Az ott lent, igen, az a saját gépem és már nem csak egy gyári dög.

Szóval a lényeg, hogy első részállomás a Taksonyi Duna híd volt. Zökkenő nélkül elértem. Marha nagy volt a forgalom sok kocsi járt arra, de nem volt semmi gikszer.

Utána egy darabig betonon tekertem tovább, ahogy néztem az út egyenesen ment be Dunaharasztira. Kizárt, hogy országutazzak...

Az első adandó alkalommal letértem a Taksony nyaralósorára és nem bántam meg. Olyan szinten klassz földút vezetett végig, hogy öröm volt rajta tekerni.

 Csináltam erről az útszakaszról is képet. Egy komoly bajom volt csak. Taksony belsejében emlékeim szerint ötször futottam zsákutcába. Kétszer ki sem volt táblázva. Ez útszakasz volt a legjobb, akadály nélkül 30al döngettem rajta végig:

Túl sok mesélni való nem volt akad az út többi részével kapcsolatban talán csak annyi, hogy Taksony és haraszti között bizony volt olyan szakasz, amikor nagyon nem tudtam merre megyek, egyáltalán hol vagyok:-D De vissza találtam.

Dunaharasztiban betonoznom kellett de aztán visszajutottam arra a szakaszra kisebb tekergések árán ahol előzőleg jártam.

Az üdülő soron 31el gangoltam végig, ezzel túllépve a megengedett sebbesség határt:-D Aztán jött az előző körben már említtet kukorica földes cc szakasz megint...Most csináltam róla képet.

Nagyon jó terep, a bicaj szereti nagyon.

Innentől kezdve hazáig ugyanaz volt az út. Nem volt semmi extra.

A blogom egyik nemtitkolt célja az esetlegesen erre tévednők bemutatni a "szokásostól" eltérő bicajokat. Nem szándékos, de ez a Nicolai vázra épült izé megintcsak a downhill kategóriát erősíti.....

Nemrég aktív levelezésbe kezdtem Ciccel munkavégzés helyett/gyanánt többek között a fogyókúrát éritendő és hát igencsak megint az egészséges életmód mellett kezdtem el kattogni. Jelzem nem először teszem ezt így hát nem kezdek el nagyon álmodozni holmi übertáp dolgokról. Csak szépen folyamatosan,nem egyszerre mindent...

Ráadásul Cicc invitált tornázni, ami tökéletesen klappol a szépen folyamatosan válok egészségessebbé, sportosabbá elgondolásaimba. Na persze szépen lassan közeledik jövő nyár is, amikorra komolyabb átalakulást kell felmutatnom különben elvesztem a fogadást...

Szóval a lényeg az, hogy sportolni kell. Tornázom Ciccel hétvégenként bicajozom. Ez a terv tavaszig. Márha az idő engedi. 

Egyébként kinéztem a hétvégi túrám útvonalát. Annyira nem terepezős alapból. Cicc anyukája javasolta, hogy tekerjek át a szomszédos Taksonyba, Azt fogom tenni. Onnan vezet át út Dunaharasztiba és onnan vissza majd arra megyek amerre legutoljára, hogy legyen benne egy kis földút is. Remélem reggel gyorsan meg tudom javítani majd a kereket és mehetek döngetni. 

Illusztrációképp teszek be aegy nagyon klassz downhill biciklit. Szerintem tök jól néz ki.

Ez egy Bionicon. Valahogy az ilyen gépek masszívitása, megkockáztatom brutalitása tetszik. Hozzá teszem nem valószínű, hogy valaha is DH-zni fogok. Életveszély...:-D

Ma is egészségeset akarok enni.

Valami finom mekis salira fáj a fogam....

Azt hiszem ide illik a Tankcsapda nóta fenti sora. Ugyanis kitaláltam, hogy veszek egy bukósisakot. A helyzet az, hogy bizony nagy fejem, nagyobb az átlagnál...Ebből kifolyólag kijelenthetem, hogy lesokkoltam a kedvenc bicajboltom kollektiváját, ugyanis az aktuális kínálatban nem volt akkora méret...evvan...szokták volt mondani...addig viszont a dédelgetett álmom, miszerint jövő tavasszal nekiugrom amatőr szinten a topmaratonnak egyenlőre szópóágra kerül, mert a bukó az bizony kötelező.....

Szóval ha valaki erre téved és véletlenül tud arról hogy valahol forgalmaznának extra méretű bicajos bukót, az szóljon legyen kedves...

Vettem viszont egy új belsőt..Szombatig belerakom a kerékbe és megyek döngetek....ha bepipulok letekerem a lakóhely-meló távot....na majd meglátjuk....

off.

Reggeli gyanánt befalltam kb másfél kiló szőlőt...olyan szinten van hasmenésem, hogy csak na...ez bakker a tutker fogyókúra....már a kajaillatra is menekülök.

on

tekerjetek sokat és jót...

Itt is mint eddigi blogomban kirakom oldalra ha valakit rendszeresen olvasok.

Dósa Eszter blogja az. Innentől kezdve rendszeres olvasója leszek....

és a topmaraton site-ját is kilinkelem. Ha sikerül jó kondiba hoznom magam lehet jövőre nevezek...

Reggel megvettem az új Bikemag-et. Élvezettel olvastam a Hév-en. Rendkívüli módon színvonalas, kiválló újság. Már az első oldalon is előre bocsátotta az egyik cikkíró,(ha a főszerkesztő, akkor elnézést a ledegredálásért:-D ), hogy az aktuális számban nagyobb teret kaptak a nem mountain bike-ok. Nincs is ezzel semmi baj, minden érdekel, ami kerékpározás. Egy-két teszt elovasása után azonban elgondolkoztam egy keveset. 

Igazából a Charge Plug nevű bicaj tesztjénél ütött szöget a gondolat. Főleg a 119ezer HUF-os ajánlott fogyasztói árnál és a technikai adatok felsorolásánál tünt fel, hogy biztos, hogy az ilyen bicajokra van kereslet? Legalább is ezért az árért? Megmondom miről van szó. 

Napi rendszerességgel közlekedem Bp-en. Gyalog, bkv-val néha kocsival, egyszer-egyszer bicajjal. Rengetegszer látok olyan bicajokat, amelyek a végtelenségig le vannak egyszerűsítve. Semmi hi-tech kütyü, semmi flikk-flakk sima single-speed bicajok. Persze nem látok a gazdájuk fejébe, hogy miért ilyennel tekernek, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy azért, mert pontosan ilyen gépre vágynak. Ha ilyen bicaj mellett döntenék, biztosan azért, mert olcsó, viszonylag törhetetlen, könnyű (és olcsó) alkatrészt cserélni rajta. Tehát az ilyen bicaj valahogy olyan lenne nekem mint egy 50forintos, de tölthető öngyújtó. Ha kifogy lehet eldobom és veszek egy másikat, de ha éppen úgy alakul feltöltetem és az sem túl nagy érvágás ha elhagyom... 

Egyszóval ezek direkt "minimál" bike-ok. Ezzel szemben a tesztben bemutatott darab nagyon nem az. Vajon az ilyenekre is van kereslet?

Aztán persze lehet, hogy én gondolom rosszul, de ez is csak egy vélemény. :-D Mindenesetre ha lenne 120e Huf-om amiért bicajt vennék, az nem ilyen lenne..

Itthon kicsit szörföztem youtube-ilag...az ilyesmit is nagyon szeretem ám:-D Nézni...

Nem olyan rég jöttem rá, hogy mi a 4x... Ez is bejön..

Mármint krónológiailag a blog. Még két apróságról kell beszámolnom. Egyiknek sincs túl nagy hír étéke, de mivel velem történt bicajos történés, megosztom. 

Az egyik esemény az, hogy regisztráltam a www.bam.hu siteon és jelentkeztem is egy volksbankos csapatba, merthogy ott dolgozom. Ez egy tök jó dolog szerintem. Hétszer kell betekerni bicajjal a melóba és akkor már teljesítetted is az elvárásokat. Van egy extra elvárás is, miszerint öltönyben kéne ezt végig tekeni. Na azt azért mégsem:-D Mindesetre rövidesen neki is ugrom az első hossznak. Október 16 a határidő, nincs már messze:-D

A másik történés szerint a bolt, ahol vettem a bicajt felhívott, hogy valahová elkavarták a számla egyik oldalát, és a nélkül az egészségpénztár nem fogja nekik kifizetni az adott összeget. Simán rendes voltam és ma begangoltam az üzletbe,lerendeztük mégegyszer a számlákat. Közben néztem Kona és Cannondale bicajokat is. A Cannondale bicók nagyon tetszettek. Alkalom adtán ha ,már véreskezű bicajos leszek lehet beújitom a Mongoose-omat egy Cannondale-re.

Bár ez nem mostanában lesz, jelenleg még maximalisán tökéletesen csípem a sajátomat:-D Csak az a kurva hátsó belső.....

Egy nap van fizetésig....

Ez annál is inkább fontos infó, mert megjelent az új Bikemag....

A képen még mindég nem én vagyok. Ez itt egy Dirt Jump flikk-flakk..Sanszos, hogy ekkora repülést a mongoose ki sem bírna...mondjuk neki sem ugranék ilyesminek...az én montim nem erre való....De azért látványnak nem rossz.

Na szóval tökre aktuális lett a blog...Mostantól kezdve aktuálisan számolhatok be az eseményekről...

Gondolkodom azon, hogy fényképező géppel járjak bicajozni...de most bicajozzak vagy fényképezzek....dilemma ez bazdmeg:-DD

Jelentem szombaton tettem meg az első komolyabb köröm Miklóson vonzáskörében. Jó érzés volt. Nem volt nagy táv. Összesen 12 km. Szűk óra alatt letekertem. Élveztem, még annak ellenére is hogy két dolog meglehetősen hátráltatott a tökéletes döngetés érzésben...

1. Az előző postban említett lassan leereszkedő hátsó kerék. Készültem és vittem magammal a pumpát, de nagyon furcsa érzés volt, amikor már viszonylag laposabb lett a hátsó. Valahogy olyan volt, mintha folyt volna hátsó kerék. Nemhagytam teljesen leereszteni, amikor már nagyon gyanus volt leálltam és fújtam bele egy adagot.

ez egy nagyon durva DH bicaj

2 A másik bajom még az út elején jelentkezett. A hajtókar észveszelytően nyikorogni kezdett. Furcsa volt ez is. Koszos nem lehetett (nem mentem vele még annyit) semmilyen egymáson elforduló alkatrész, nagyot nem estem vele, nem értettem. -> hál istennek ez a földutón megszűnt. Nem tudom mi volt az oka, de talán annyira már nem isérdekes.

A túrám eleje sima "urban ride" volt. A legnagyobb kihívás az autók képében manifesztálódott gonosz időnkénti megvillanása volt, meg, hogy tartsam az irányt. Rakás ismeretlen utcán mentem keresztül Miklósnak azon a részén ahol még sohasem jártam. Szóval kissé tekergés hatása volt a tekerésnek, de végül is sikerült odatalálnom arra az utra, ami kifelé vezet Miklósról Dunaharaszti irányába. Sima egyenes kis forgalmú út volt. Na itt felvettem egy viszonylagy stabil menettempót. Kb 5kmnyi út volt, mindennemű megeröltetés nélkül tartottam a 25km/h-ás átlagot. Szerencsére a tempóban nem vetett vissza sem a  nyikorgás sem a kissé "folyós" hátsó kerék.

A félút kb a Dunaharaszti előtti hév híd volt. Na itt fújtam először bele a hátsóba, aztán újult erővel mentem tovább, ami után hirtelen szembe találtam magam az M0-ással. Az út eddig gyakorlatilag alacsony forgalmú beton volt, nem igazán mountain bike terep.

Az M0-ásra ugye nem mehetek fel bicajjal, de egy gyengébb minőségű beton bekötőút futott egy darabig az autópálya mellett ami később földútra váltott.  Isten volt, ha lehet ezt mondani. Kicsit lazábbra állítottam a teleszkópot és bizuny végig döngettem az egész földutat. Jó volt. Nem rázott a telónak hála de mégis igényelt technikát itt-ott és persze gyors helyzetfelismerést, miszerint melyik ív a gyorsabb...élveztem nagyon...annak ellenére is, hogy közben újra lapuló

valami ilyesmire gyúrok:-D

hátsó egy-egy hirtelen manővernél nem csak elfólyt, hanem bizony el is csúszott...mindenképpen ki kell cserélnem a belsőt. El nem estem, de vagy kétszer kaptam a rohadt hátsó miatt egy kis adrenalin fröccsöt... A föld út végén megint volt egy kis "urban ride" aztán haza is értem...

Összeségében jól esett, de a rendszeres bicajjal a munkába járáshoz még edzenem kell.

Az ugyanis odavissza 52km/nap...

A következő körben még tovább merészkedem majd, szombaton. Átdöngetek DUnaharasztin Mileniumtelepig, ami BP közig határa.

Ahogy előző postomban írtam sikerült ledefektelnem mind a két kereket ráadásul többször is. Első nekifutásra a legprimítivebb módszert választottam, mint javítás, Nagy nehezen(gyakorlailag szerszám nélkül, de sikerült leoperálnom a külsöket a kerékről és kicincálnom a belsőket. Egy tescoban vett 500forintos pumpával felfújtam a két tömlőt és beleraktam őket vízbe. Ahol bugyborékolt azt körbe tekertem szigszalaggal. Nagyjából 3 perc alatt leeresztett mind a két tömlő -> eredmény sikertelen.

Második nekifutásra már szereztem egy kerék javító szettet. Letekertem a szigszalagot és rendeltetésszerűen ráragasztottam a kis fedőizéket oda ahová kell. Mindent ugy csináltam ahogy le volt írva. A tömlők utána úgy néztek ki, mint valami barna foltos saját farkába harapó sugárkezelt kígyó Másnap reggelre mind a két tömlő leeresztett. -> eredmény félig sikeres

A harmadik nekifutásra vettem két új belsőt. Hosszasabb ügy volt, mert rengeteg féle méret van. Abban a bicikli boltban ahol vettem az eladó srác elmagyarázta, hogy mit jelentenek a méret megadásban a számok, ha találok róla leírást kirakom majd ide. A lényeg, az általam vitt mérettel egy számban egyezett meg az amit adott. Mégpedig abban, hogy 26'.os volt. De semmi másban. Az eladó megesküdött, hogy csak ennyi a lényeg, a többi le van szarva.

Jelentem tisztelettel, alig fért bele a külsőbe az új tömlő. Az első kereket ennek ellenére simán megcsináltam, a hátsóval viszont szívtam, mint az állat.

A vége az lett, hogy a segédeszközként használt szerszámmal széthasítottam a hátsó kerékbe szánt continental belsőt és kibasztam a kukába gyakorlatilag. A hátsó kerébe az eredeti belsőkből azt tettem vissza ami lassanban ereszt le, de ez igy sem túl, jó, vennem kell egy új belsőt. Fizu után meg is teszem. De most nem hallgatok az eladóra. pöccre ugyanolyat veszek majd, mint ami benne volt.

Szerdán lesz fizetés. Veszek egy új belsőt.

Több napnyi szakadatlan harc és Cicc háttérbe helyeződése árán ennyit értem el...Bassza meg...

Remélem Cicc nem vette túlságosan zokon...  

Szóval az első nagy kalandom mindjárt aznap volt, amikor megvettem a bicajt. Elhatároztam, hogy nem égek azzal, hogy a biciklit hévvel viszem haza, hanem rendeltetésének megfelelően( a bicikli az egy jármű ugye:-) ) fogom magam és hazatekerek. 

Az út adott volt. Jelenleg Szigetszentmiklóson lakom. Az volt a terv, hogy szépen hazagurulok a hév sineket követve. Nagyjából Pesterzsébetig nem is volt semmi gond. Itt ütött be az első gikszer( amit akkor még nem is észleltem, csak később) 

Sikerült egy olyan fa alatt átgangolni ( gondoltam levágok egy sarkot) aminek a termése vagy virága vagy mitudomén kb 1-2 centis tüskével védekezik az ellen egy gaz bicajosok átdöngesenek anyafájuk dús lombjai alatt.

Na mindegy, ezt akkor még nem is észleltem.

A nap koronája igazából néhány 100 méterrel odébb következett. Megpróbálom lerajzolni a helyszínt, bocs a sutaságért, de gyenge vagyok windows paintben:-D

Szóval:

Jelentem tisztelettel elütöttek.  Nem vagyok teljesen vétlen.  A fenti rajzon a piros téglalap vagyok én a fekete pedig az autó. Egyrészt a járdán a gurultam, nem az úton. De ez még a kisebbik baj volt. A zebra előtt nem szálltam le, hanem szépen átgurultam. 

A járdaszigetig még nem volt semmi gond. Balról nem jött semmi, gond nélkül átcsorogtam, jelzem lassan, talán gyalogos tempóban. A járdaszigetre érve elnéztem jobbra és nekem merőlegesen nem volt autó az úton. Majd szépen rácsorogtam a zebrára. Azonban addigra már a rajz szerinti pozícióban volt a kocsi, egy vonalban a hév felüljáróval, ami alatt vigan át lehetett látni. Ha normális sebességgel jön a kocsi és egy picit benéz balra láthatja, hogy ott vagyok a járdaszigeten. Nem tette meg nem nézett be, és gondolom hajtott is rendesen. 

Na a lényeg, a zebra közepán találkoztunk. Ha nem kapom el a kormányt, nekimegy az első keréknek és úgy elsodor, mint az állat. Igy mivel elrántottam, a kormány vég nekikoppant a kocsi hátuljának és végig is szántottam a kocsija seggét. Aztán elvesztettem az egyensúlyom. Elzakóztam, de nem lett sem rajtam sem a bicajon sérülés. A verdán lett.

A fazon azon frissiben közölte, hogy az autó vadonat és felhívta a kijelölt márkaszervizt, hogy mennyibe is kerül a helyrerakás. 80.000 forint volt a válasz.

A fazon egyből követelni kezdte, hogy fizessem ki, vagy rendőrt hív. Mivel eszem ágában sem volt kifizetni és nem is volt ennyi pénzem mondtam neki, hogy nem fizetem ki. Erre az volt az ötlete, hogy hagyjak ott nála valamit zálogban. Mondjuk a bicajt. Nyilván ebbe sem mentem bele, mert a bicaj vadonat új volt, aznap vettem és bizony többe került, mint a kára.

Volt még egy pár nagyon klassz ötlete, de a vége az lett, hogy kijöttek a rendőrök. Viszonylag gyorsan lerendeztek minket azzal, hogy minda ketten hibásak vagyunk. Én azért, mert nem szálltam le a bicajról, a fazon meg azért, mert gyorsan jött és nem figyelt. Ugyhogy baszhatja, le kellett irnom jegyzökönyvbe, hogy mi történt és a végén beleirtam, hogy mivel a rendörök megállapítása szerint mind a ketten hibásak voltunk nem ismerem el , hogy kizárologosan én okoztam a balesetet. Kapja be, remélem nem tudja ezek alapján rámverni a faszi....

Azt azért elmondtam nekik, hogy nem azért ütött el, mert gyorsan mentem vagy mert bicajon gurultam és nem szálltam le. Simán elüt akkor is, ha gyalogolok, köcsög...

Na mindegy, rendörök el, faszi el és akkor vettem észre, hogy bizony le van eresztve, mind a két kerék. Toltam bizony a köv. hév megállóig lelkesen szedegetve a tűskéket.

Utközben cicc osztott rendesen, teljesen jogosan. Nagy nehezen hazaértem ahol szót fogadva elolvastam a bicajos kressz leírásakot. Beismerem volt benne újdonság, amit bizony nem tudtam...De erről majd később...

(jah, annyit még, hogy a fenti kép csak illusztráció, nem az én zakózásom eredménye)

Szóval azt gondoltam megint kezdek egy blogot. Igazándiból itt mindenféle fennkölt eszméknek kéne következni, hogy miértis, meg, hogy mi van a háttérben meg amúgy is , mennyire kikivánkozik belőlem az a fene nagy írói véna. Túrost... Unatkozom a melóhelyen nem kicsit, igy kellett találnom valami időtöltést.  A magánéletem többet nem teregetem blogban igy kézen fekvő volt, hogy valami olyasmiban írok időnként ami érdekel.  

Meglehetősen rá vagyok kattanva a bicajozásra. Néhány hete (vagy kettő talán) vettem egy mountain bike-ot. Szerintem eddigi legjobb bicajom. Egy mongoose tyax comp disc 09. 

Ide is teszem a képét:

Szóval ez a gépem most. Esztétikailag is szép darab és nagyon jól megy. Persze nem a betonszaggatás az erőssége, de azon is vígan elgurulok vele. Igazából a földút a tutker. Na majd mesélek... 

Nyilván ha valaha is erre jár valami igazi vérprofi bicajos le fogja húzni a bicajt, miszerint semmire sem jó. Nem vagyok sportoló, valószínüleg soha nem fogok versenyen indulni. Arra a szabadidős aktivitásra amire szántam viszont tökéletes...

Igy visszanézve az a 2-3 hét bővelkedett bicajos történésekben... Mivel úgy illik mindegyikről írok külön posztot....