..lévén továbbra is szent fejlövésem, hogy indulok a vinyei futamon. Na persze továbbra is az a fontos, hogy végig bírjak rajta menni. Merthogy a céltáv az az 59 km-es középtáv, ami nekem nem kevés.

Ma ennek az 1/3-át tekertem azaz 18km-et meg gyalogoltam vagy kettőt, mert ott összefüggő 15cm-es hó volt meg egy rakás vadnyúl és más nen nagyon....

Na de nem ott indult. A hév hídtól. Addig még mindenhol volt rendes út vagy nyomtáv. Tekertem is ahogy a csövön kifért. A híd után bementem Dunaharaszti kevésbé forgalmas utcáiba. Itt éreztem a téli tekerés ízét:-DD Csúszkáló utak, megakadó első kerék. Volt izgalom. Nem győztem figyelni a havat, kerülgetni a jeget.

Volt egy rész ahol egész egyszerűen elfogyott az út:-D Na ott maximum ösvénynek lehetett nevezni a továbbiakat (még mindig bent a lakott területen).Többször majdnem zakó lett a vége annak a rémképével, hogy belecsúszom a Dunába. A végén tolnom kellett mert egész egyszerűen állandóan ment ki alólam a bringa.

Az első pillanattól kezdve gyanús volt, hogy nem teljesen klappol a gumi a téli menethez. A rovátkákba megszorult a hó. Onnantől kezdve gyakorlatilag teljesen simává változott a felülete. Ha egy picit is ferde volt az út csúszott is el oldalra. Nem vagyok nagy gumimágus, de a képen azért látszik, hogy a hóba nem ilyen kell:-DD Ez az első kerekem Dunaharaszti nyaralótelepen történt tekergésem első 5 perce után.

A nyaralótelepi rész után tekeregtem még egy kevesett a már kicsit jobban letakarított utcákon. Volt erdei út, házak közötti enyhe lejtőzés, jólesett:-)

Olyan 10km után hazafelé indultam, ugyanúgy vissza a hév hídon, de nem a normális betonúton, hanem kerestem magamnak egy nagyjából járhatatlan utat a semmibe:-D 

Enyhe mazohizmus volt erre tekerni. Két nyom, teljesen mélyen. A nyom két oldalán 15 centi hó, amibe beleért a pedál. A nyom oldaláról lecsúszik a kerék. Ha nem lecsúszik, akkor a nyomból kiugorva egyből elakad a hóban. 15méterenként taknyolhattam volna. Egyszer sikerült:-D A kerék elakadt a hóban és én a tipikus halálugrással átvetődtem a kormány fölött a bicaj meg utánam. Mókás volt.

Az "út" a képen is látható bokros sávig tartott. ott egészen konkrétan elfogyott. Két lehetőség volt. Vagy keresztül török a susnyán ahogy tudok, vagy feladom, leülök a hóba és mintvalami reményvesztett filmhős odafagyok a nagy semmi közepébe.

Evidens volt a választásom. A susnyán még át tudtam tolni a bicajt. Közben rengeteg vadnyulat meg őzet láttam. Egyfajta turisztikai programnak fogtam fel a dolgot. Egy szépség hibája volt csak. Egy idő után akkora lett a hó, hogy nem bírtam tolni a gépet igy vállra kellett kapnom. Vígan bandukoltam a minusz 3 fokos napfényes sipcsontig érő havas szántóföld kellős közepén a vállamon egy biciklivel. Időnként megnéztük egymást a nemmessze elsuhanó hév ablakából kitekintő utasokkal. Nagyokat vigyorogtam rajta, hogy mit gondolkodhattak, mit keresek ott:-D De kiértem. Túléltem.  A csukám a dupla zoknim tiszta víz lett, de semmi egyébb károsodásom nem történt:-D

A monti is fehérbe öltözött egy kicsit...

Innen már egyenes út vezetett vissza. Kellemesen elfáradtam. Most pihegek. Az egész kis túrám kb 3 órás volt. Bár ez nagy részben a gyaloglás miatt volt ennyi. Mivel egy darabig még megmarad a hó, lesz még téli tekerésem, de ennyire azért nem fogom vadra venni a havas érzést...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.